2012. szeptember 6., csütörtök

A nagy levél

És tényleg nagy! Jó hosszúra sikeredett és még szerintem így sincs benne minden. Első nekifutásra kicsit indulatos lett, de azt a verziót eldobtam, vettem egy nagy levegőt és párom segítségével teljesen új alapokra helyezve írtuk meg a választ. Korrekt, tényeken alapuló, segítő szándékú és nagyon normális hangvételű levél lett. Gondolom nem erre számít! :) Íme a levél:

Szia!

Szerintem amiket itt leírtál, te sem gondoltad komolyan. Mielőtt indulatból és haragból írnál, javaslom inkább állj meg egy pillanatra, lépj hátrébb kettőt és nézd meg, hogy mire készülsz. Ha habzó szájjal, ordítva neki támadsz másoknak, az nem visz előrébb és a legkevésbé se megoldás Daninak.

Nagyon szívesen kívánnék neked és Balázsnak sok, hosszú és boldog együtt töltött évet, aztán elfelejtenélek, mint egy rossz álmot, de van valaki aki összeköt minket egy életen át, őt úgy hívják Dániel. Ismerős?

Nem gondolom, hogy komolyan mondtad, hogy tűnjek el az életéből, mivel te is nagyon jól tudod, hogy a gyereknek csak egy apja és egy anyja van és őket soha, senki nem pótolhatja. Ha megpróbáljuk elszakítani bármelyiktől, azzal a lelkét tépjük darabokra és ha számít a fiad akkor soha nem kívánsz ilyet!

Nem gondolom, hogy lelki nyomorékot akarsz a fiadból nevelni, épp ezért azt hiszem, hogy az indulatos “sárdobálás” helyett meg kell tanulni közös nevezőre jutni. Egy közös nevezőre, ami azért jön létre, hogy Dani boldog, egészséges és erős gyerek legyen, mert nyilván ez a legfontosabb! Az, hogy nekünk mi a jó, mellékes. Bár Danit boldognak látni, szerintem mindegyikünket boldogsággal tölti el.

Mivel felnőttek vagyunk, tudjuk, hogy sokszor kell olyan dolgot tennünk, amihez nincs kedvünk, de nagy levegőt veszünk és megtesszük, mert tudjuk, hogy ez visz előre és ez teremti meg a szebb holnapot. És a szebb holnap most Dani és az ő lelke.

Megnézted már valaha az óvoda honlapján a Daniról feltöltött képeket? Nézd meg! Érdemes. Hány képen mosolyog felhőtlenül? Hány képen boldog igazán? És most mondhatod azt, hogy persze, de nálad nevet. Hát persze, nálunk is szokott. De vajon elgondolkodtál már azon, hogy őszinte az a mosoly vagy csak azért van, mert a gyerek meg akar felelni a szüleinek? Mert azt akarja, hogy te azt gondold, hogy boldog? Mert a feszültséget megérzi benned és így próbál nyugtatni, de közben a saját életét és lelkét nyomorítja, mert nem tud őszintén örülni, ráadásul a gyakori betegség oka is legtöbbször lelki eredetű. És lehet, elsőre kegyetlenül hangzik, de kérdezd meg nyugodtan Grétikét, hogy így van-e!

Ha lelki nyomorékot akarunk nevelni a fiunkból, akkor jól haladunk, de nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Az egészséges lélekhez pedig csak az egyensúlyon át vezet út! Ehhez viszont az első lépés, hogy a közös nevezőt meg kell találni.

Nem akar beszélni velem a gyerek és te nem akarsz vele veszekedni? Érdekes. Majd ha az iskolában nem akar tanulni, akkor azt is ráhagyod? Nem hiszem, hogy ez a helyes megoldás, ha egyszerűen ráhagyunk dolgokat. Tudod, a gyereket nem megóvni kell a nehézségektől, nem arra kell nevelni, hogy elfusson, hanem meg kell tanítani alkalmasnak lenni az életre és ebben az is benne van, hogy ha valamit épp nem akar, akkor játékos módon rávezessük, hogy mégis megtegye.
De száz szónak is egy a vége. Gondolom neked is Dani egészsége és lelki épsége a lényeg, ergo tetszik vagy sem, együtt kell működnünk! Javaslom, első lépésként tisztázzunk pár dolgot, mert néha hiányos vagy hibás infók jutnak el hozzám (már ha éppen eljutnak) és a változás nem. Ebből meg csak félreértés van.

1. Én leragadtam annál az infónál még tavaly télen, mikor azt mondtad leszámoltál a W..........-nál és elmentél másik helyre dolgozni, ahol csak délelőtt kell dolgozni, hogy több időt lehess Danival. Akkor most milyen gyárban kell túlóráznod délután fél 4-ig?

2. Azt mondtad, hogy a gyereket 12-kor anyud mindig elhozza az oviból és oda mész érte. Akkor miért 4-ig van oviban?

3. Azt is mondtad, hogy a gyerek jár angolra. Aztán mikor Danitól kérdeztem, azt mondta én biztos csak álmodtam, mert ő soha nem járt angolra. Akkor most jár vagy sem?

4. Azt is mondtad legutóbb, hogy jár gyógytornászhoz, de ő azt mondta nem. Melyik az igaz?

5. Beírattad úszásra? Remek, de vajon tényleg? Vagy ez megint olyan, hogy tervben volt, de sose jut el az órákra? És most ne érts félre, tök jó dolgok ezek és örülök, hogy ilyenek eszedbe jutnak, de attól még nem lesz jó, ha azt mondjuk igen, aztán amikor lépni kell akkor mégsem. Daninak akkor válik a hasznára, ha el is jut ezekre az órákra rendszeresen.
(Ha tényleg beírattad úszni, akkor írd meg légyszi, hogy melyik nap és mettől meddig lesz ott, akkor legalább én is tudom, hogy akkor ne várjam skype-on.)

6. A szemészetet én kérdeztem legutóbb, hogy akkor intézzük vagy intézitek, de nem kaptam konkrét választ, csak annyit, hogy küldöd a leleteket. (Bár SMS-ben írtad, hogy elküldted a mailbox-os címemre, de ezt én a mai napig nem kaptam meg.) Ebből arra következtettem, hogy akkor időpontot kell kérnünk, mert a leletek nyilván azért jönnek, mert akkor mi intézzük. Nekem teljesen mindegy, hogy ki viszi el dokihoz. Szívesen elvisszük, amikor Magyarországon leszünk, de ehhez már most időpontot kell kérnünk, mint említettem és ahhoz kellenek a leletek.

A tény, hogy Dani kancsalít a bal szemére és fókuszálási problémái vannak szemüvegen keresztül is, ez a pesti doki szerint nem normális és baromság, hogy a szemüveg "behúzza" a szemét, amit neked mondott a doki. Ha behúzza a szemét, az azt jelenti, hogy a párhuzamos állásból elmozdítja, ergo a gyerek bandzsa lesz.
A gyerekek látása 10 éves korukra rögzül, onnan már nem lehet rajta javítani egyszerű módszerekkel, csak műtéti úton. Ez azt jelenti, hogy van 4 évünk korrigálni a látását. Egy látás korrigálás minimum egy, de inkább több év. Ha félrekezelik, csak rontanak a helyzeten, ami 10 éves korára már nem javítható és csak romlani fog. Tehát, ha nem akarod, hogy szegény gyerek egy szódásüveget hordjon a fején élete végéig, akkor lépni kell, de sebesen. Döntsd el, hogy akkor ki vigye dokihoz és írd meg!

Kérlek ezekre válaszolj, hogy elkerüljük a későbbi félreértéseket! Őszinte és igaz válaszokat várok, a nagyotmondás nem érdekel, mert az nem használ Daninak. Akkor is az igazat kérem, ha eddig nem ezt mondtad, nem ítéllek el miatta, de neked is meg kell értened, hogy a gyereknek nem a tündérmeséktől lesz jobb! Szép dolog, ha szépeket mondasz, de engem nem kell elkábítanod. Én annak örülök, ha Danival meg is történnek azok a dolgok, amik segítik a fejlődésben.
Ha sikerült mindenre válaszolni és tisztázódott minden, akkor úgy gondolom, ideje tiszta vizet önteni a pohárba és nem azt nézni, mi volt eddig! De ehhez az is kell, hogy legyen közös cél. Gondolom, abban egyetértünk, hogy a közös cél az, hogy Daninak szép gyerekkora legyen és boldog, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon.

Akkor ennek jegyében leírom én mit gondoltam, mit és hogyan kellene tennünk és szerintem mi lenne a helyes. Ha valamivel nem értesz egyet, kérlek írd le, hogy mi az és mit javasolsz helyette megoldásnak. Nem a kifogások érdekelnek, hanem Dani jövője.
Egyetlen évünk van az iskola kezdésig, egyetlen arra, hogy javítsunk a tartásán, hogy ne legyen kvazimódó. Szorgalmat, fegyelmet és koncentrációt tanuljon, hogy az iskolában ne legyen kín-szenvedés vele és ne bukdácsoljon.

A tartásán egyértelmű, hogy az úszás és a gyógytorna javít, ezért oda feltétlenül járnia kell. A gyógytorna ugye kicsit ciki, főleg ha sulis lesz, de jelenleg annyira nincs hátizma, hogy nélkülözhetetlen, így egyelőre januárig biztosan menne. Utána, ha alakul a dolog átmehetne karatéra, ami önbizalmat, önfegyelmet, akaratot és kitartást fejleszt.Úgy gondolom mindegyik ráfér bőven, ráadásul levezeti a felesleges energiáit is.Ráadásul jó a hátizmának és a lúdtalpának.

Mivel a mai világban nem lehet meglenni nyelvtudás nélkül, ráadásul most még játékosan és nem kényszerből tudja tanulni és már korábban is beszéltünk róla, így angolra is járna.
Mivel említetted, hogy mostanában sokat túlórázol és későn érsz haza, akkor meg gondolom hulla fáradt vagy és otthon is van dolgod, de ez ugye nem mehet Dani fejlődésének rovására. Ezért találtam egy segítséget, aki szívesen vállalja, hogy segít nekünk abban, hogy elmenne Daniért és elkísérné az órákra majd vissza.
Így te tudsz addig kicsit az otthoni dolgaiddal foglalkozni, a gyerek hasznosan tölti az időt, tanul és fejlődik. Estére pedig tuti levezeti az összes felesleges energiát.
Mielőtt kapásból azt vágnád rá, hogy “te nem bízod idegenre a gyereked”, akkor engedd meg, hogy szóljak pár szót Eszterről, aki szívesen elmegy hozzád és beszél veled is, hogy te tudd eldönteni szimpi vagy sem. Dani egyébként már ismeri, mert itt volt a szülinapi zsúrján és nagyon jól elvoltak.
Eszter egyébként .............ban lakik és angol, olasz tanár. Most még nem hozzá járna angolra, hanem a korosztályának megfelelő csoportba, mert nála a csoportos foglalkozás még motiválóbb.
Később viszont akár nála is tud tanulni, ezt majd meglátjuk..
És mivel -gondolom- a sok túlóra és otthoni dolog mellett nem jut túl sok időd az utánajárásra, ezt a részét szívesen bevállaljuk, mi utána megyünk a dolgoknak is és intézzük a beíratást.
Neked csak annyi dolgod lenne, hogy beszélsz Eszterrel és megnézed, szerinted megbízható-e annyira, hogy elkísérje Danit a foglalkozásokra. Aztán, ha igen, akkor odaadod neki Danit a foglalkozás napján a cuccaival, majd amikor vége a foglalkozásnak visszakíséri hozzád.
Az intézésnek persze az lenne a feltétele, hogy a fenti kérdésekre válaszolsz, hogy tudjuk mi az amire jár a gyerek és hová van beíratva már, ha csak elméletben gondolkodtál a dolgokról és még nem írattad be, azt is tudnunk kell.

Nézzük akkor az anyagi részét. Mivel ezek részben extra kiadások, természetesen nem neked kellene fizetni mindent. A könnyebb számolás érdekében csináltam egy kb. költségvetést. Ha nem stimmel valami írd meg, hogy mi és mennyivel. A havi “keretből” megmaradó összeg a megtakarítás (jelen számítás szerint havi kb. 35000Ft), ami részben az extra kiadásokat fedezi, részben a későbbi dolgokhoz (sulikezdés, tábor, stb..) lehet jó, hogy ne akkor legyen egyszerre nagy kiadás. Ezek mind benne vannak.
Jelenleg ezen összegek egy része nyilván elmegy játékra stb, de én azt gondolom, ha azt szeretnénk, hogy a gyereknek értékrendje legyen és megtanulja becsülni a dolgokat, akkor most a játék helyett arra kell inkább költeni, ami a fejlődését szolgálja. Játéka úgyis van elég. A többit, ami ezen felül van, pedig felesben fizetnénk, így nincs belőle vita. Ha bármi nem volt világos akkor kérdezz nyugodtan!

És akkor nézzük a kapcsolattartást: Arra gondoltam, hogy ebbe is kellene rendszert vinni, így könnyebben követhető nektek is és nekem is és a gyereknek is fontos, hogy az életében rendszer legyen. Így bevezetnénk az A betűs napokat (Apa nap.). Azaz mondjuk minden szerdán és szombaton beszélnénk Danival. Így csak szerdán lenne az, hogy 4 után, mikor hazaérsz, a gép elé ültök, aztán nyugodtan tudod csinálni a dolgod. Sőt, szeretném is kérni, hogy amikor mi beszélünk Danival, lehetőleg ne ülj a nyakán. (Ezt most nem rosszból írom, de így is elég szégyenlős és feszélyező lehet neki, ha közben ott ülsz te is. Ha szükség lesz segítségre, úgyis jelezzük!)

Kezdhetnénk mondjuk most szombaton 4 órakor! Most még természetesen szükség lesz a segítségedre, de remélhetőleg bejön a tervünk és a rendszerességet ő is megszokja. Utána már tudod te is a saját dolgod csinálni és nem kell megterhelőnek érezned. Arra kérnélek, hogy szombaton 4 előtt már ne adj neki új játékot, ajándékot és lehetőleg a mese, amit néz érjen véget 4-re. Játszótér meg nem fut el.. :) Ha valamiért nem jó a szombat vagy a szerda akkor előtte jelezzétek és áttesszük. Minden héten megírom majd neked, melyik nap leszek szabadnapos. Kb. mikor szokott menni aludni? Ha nálam van, én mindig szoktam mesét olvasni neki és ha szabadnapos vagyok, gondoltam olvasok neki skype-on este. Biztosan örülne neki, mert mindig szokta kérni, hogy meséljek neki.
Úgy gondolom ezek nem megterhelő dolgok és igyekeztem segíteni neked is, hogy könnyebb legyen. Bár fizikálisan nem tudok ott lenni, azt gondolom ezek azért segítenek majd Daninak, hogy a lelke kicsit helyre rázódjon.

Arra kérlek gondold át, amiket írtam és tényleg ne az legyen, hogy indulatból egyből rávágod valamire, hogy nem. Azt nézd mi a jó a gyereknek! Ezek nekünk, felnőtteknek nem nagy dolgok, neki viszont megalapozzák az életét és tudom, hogy neked is az a legfontosabb, hogy neki jó legyen! Akkor meg tegyünk érte közösen, mert hiszem, hogy meg tudjuk oldani és ezzel neki is példát tudunk mutatni, hogy bár az útjaink elváltak, érte képesek vagyunk összedolgozni, mert fontos nekünk és szeretjük. (Ne felejtsd el, hogy a rossz példa is példa, a gyerek azt tanulja el, ha azt látja!)
Ha megfelel neked a fent leírt tervezet, akkor jelezd és nekivágunk, hogy Danira szebb jövő várjon. Kérlek mégegyszer, hogy a kérdésekre mielőbb válaszolj, ha te is szebbé akarod tenni a gyerek életét. Elkezdődtek a beiratkozások és az oktatások mindenhol, így az idő szorít és nem akarom, hogy bárhol nagyon lemaradjon, aztán emiatt esetleg kényelmetlenül érezze magát.

Várom a válaszaidat és esetleg ötletet, ha van!

Üdv,

A csatolt költségszámítás:



Sajna egy tételt kihagytam belőle, ez most jutott eszembe: lakbér 7.500Ft, de még azt gondolom, úgyis finomítunk az egészen, akkor már benne lesz.

2012. szeptember 2., vasárnap

Két hete nem tudok beszélni Danival

Kicsit unom már a kifogásokat és azt, hogy nem beszélhetek Danival.

Hello,

Ismét eltelt 2 hét...várom az aktuális kifogást! Most éppen mi akadályozott abban, hogy fent legyél skype-on és tudjak pár percet beszélni Danival? (Ha akadályoztatva vagy, egy SMS/email azért talán nem esne nehezedre, hogy mikor tudok beszélni vele legközelebb..) Ne mondd, hogy a gyerek nem akart beszélni, mert a múltkor is alig lehetett "lelőni". Most tényleg az a megoldás, hogy mindenért majd a bíróságra kell rohangálni, hogy végre történjen valami pozitív változás? Te nem érzed úgy, hogy a rendszeres kapcsolattartás is része kellene legyen a gyerek életének?
Az orvosi papírokat sem tudtad 2 hét alatt átvinni Ádámnak, hogy elküldhessük a szemorvosnak... 3 hónapra előre adnak időpontot. Majd megint az lesz, hogy addig húzod az időt, hogy nem fogunk neki akkorra időpontot kapni, mikor magyarországon leszünk és nem fogjuk tudni elvinni. De utána ne sírjál, hogy persze, mert ezt is neked kell megoldani!