Váratlan hívás Danitól

Ma reggel -legnagyobb meglepetésemre- nem sokkal az után, hogy bekapcsoltam a gépet, csörgött a Skype! Dani hívot!! :) Gyorsan visszahívtam Enikő netbookjáról, mert a laptopról nem szeretek beszélgetni. Zajos a mikrofonja, nincs kamerája és nehéz is, hogy esetleg hurcoljam magammal.

Több, mint 2 órát videóbeszélgettünk! Közben elmentek boltba, amit nem értettem, hogy miért kell elrángatni a gyereket, mikor éppen beszél velem. 5 percre simán ott hagyhatta volna. Aztán mikor visszajöttek, az a kép fogadott, hogy Dani tömi magába a Sport szeletet. Mondjuk elég elszomorító, hogy ebéd előtt az anyja édességet ad neki. Meg mutatta, hogy kapott Kinder tojást is, mert minden nap kap egyet. Még jó, hogy amikor legutóbb itt volt, azt mondta, hogy ő nem eszik édességet. (Igaz, remegett érte, ami ugyebár egyfajta elvonási tünet jele. Elvonási tünet meg akkor van, ha rövid időre kimarad, amit követel a szervezet..) Az anyja is állandóan ezt hangoztatja, hogy a gyerek nem eszik édességet. Szóval erről megint ennyit.

A kinder tojásban lévő játékra (egy egyszerű kis repülőgép) meg azt mondta, hogy "Ezt mi nem tudjuk összerakni! Odaadom anyának, majd ő összerakja." Szomorú vagyok az ilyen mondatoktól, mert ebből megint az jön le nekem, hogy az egyszerű dolgokat sem próbálja meg megoldani egyedül vagy kicsi segítséggel, hanem inkább lepasszolja, hogy valaki csinálja meg helyette, és ezzel el is könyveli, hogy ő erre nem képes. :( Erre mondta anno egy mentorom, hogy: "Nem az a kérdés, hogy meg tudod-e csinálni, hanem az, hogy hogyan tudod megcsinálni?" Én amúgy azt szoktam ilyenkor mondani Daninak, hogy: "Nem csinálhatom meg helyetted, de segítek és megmutatom, hogyan csináld!"

Bevonult a szobájába, hogy senki ne zavarja. Ilyenkor érdekes módon tök jól tudunk beszélgetni. Amikor Zsanett ott van körülötte, akkor inkább csak majomkodik vagy nem is akar beszélni, mint ahogy most is, mikor bejött hozzá.

Az anyja telefonjáról mutatott képeket a foci edzésről, meg néhányat a korábbi úszás oktatáson készültekből. Azért annak örülök, hogy végre mozog kicsit és társaságban van. Ismét említette, hogy már két úszás kimaradt, mert a múltkor vizet cseréltek, most meg az ünnep miatt. Szeret úszni és ezek szerint várja is az alkalmakat. Én a foci helyett inkáb extra úszásra írattam volna be, mert a tartásán és az izmain sokat javítana. Persze ettől még rúghatja a labdát a szabadidejében.

Aztán talált pár képet a nemrég született unokatesójáról. Aranyos volt, azt mondta, hogy: "Új tesóm született!" Mondom, hogy ő a Vera babája... erre Dani: "Nekem szülte!" :) Elmondtam neki, hogy Árpi az ő unokatestvére, ugyanúgy, mint ahogy az én nővérem gyerekei is..

Kérte, hogy kicsit hozzam be a kutyákat, hogy láthassa őket is. Nagyon imádja a kutyusainkat, és lassan már a kutyusok is megszokják a virtuális valóságot. :) Azért még gyakran előfordul, hogy keresik a képernyő mögött a hang gazdáját. :D

Kérdeztem Danit, hogy megy-e ma valahova, pl. bicajozni vagy focizni. Erre azt mondta, hogy nem szokott. Ez megint érdekes.. egyedül ugye még valószínűleg nem engedi az anyja kint bicajozni (remélem), de sajnos ezek szerint el sem megy vele.. :( Pedig most itt van négy nap egyben, amikor nincs ovi és munka sem (bár néhány hete azt mondta nekem Zsanett, hogy felmond, hogy Danival tudjon többet foglalkozni). Lehetne menni kirándulni vagy bármi más közös programot szervezni. Nem is értem.

Még pár apróság, ami a beszélgetés közben feltűnt és engem zavar:

- a gyerek a szobájában rohangálva ette a fasírozottat, miközben velem videótelefonozott a számítógépről és a játékait kereste. Ha éhes, miért nem ül le az asztalhoz ebédelni? Ráadásul azt is mondta, hogy ha megeszi azt az egy szem fasírtot -ami az ebédje-, akkor már megeheti a kinder tojást. Milyen nevelés ez??? Hol a szülői felelősség? Aztán állandóan csodálkozik, hogy a gyerek beteg, meg nem fejlődik rendesen... Mitől fejlődjön?

- a játékait kereste: elmondta már többször is, hogy sokmindent nem talál, mert nem tudja, hol van, meg elveszett, stb... Megfigyeltem, hogy amikor nálunk van vagy az oviban, szó nélkül rendet tart, de az anyjánál nem és ott nem is vigyáz semmire. Miért is?

Komolyan aggódom érte, mert felnőtt korban rengeteg problémája lesz, ha az alapvető dolgok, tisztelet és értékrend nem alakulnak ki vagy valami torz módon ragadnak meg benne. Aztán lehet, hogy megint én dramatizálom túl a dolgokat, de akkor is azt gondolom, hogy a szülői minta ebben a korban a legerősebben másolódó dolog, amit aztán később már nehéz vagy lehetetlen megváltoztatni.

A hosszú beszélgetés után elbúcsúztunk, mert nekem még főznöm kell és gyanítom, hogy boltba is kell mennem :) Dani megkért, ha végzek a főzéssel, hívjam majd fel.