2011. január 28., péntek

Kinek és miért írom ezt a blogot?

Bizonyára nem vagyok egyedül a feladattal: élni és apukának lenni egy válás/szétköltözés után. A történet valós eseményeken alapul, de a neveket szándékosan kicseréltem. Az előzményeket egy későbbi postban összefoglalom, most legyen elég annyi, hogy Magyarországon vagyunk, egy fiú gyermekkel (Dani), akinek az anyukájáról (Zsanett) kiderül, hogy egy nős (felesége Teo), egy gyermekes (kislány: Lia) apukával (Balázs) csalja a párját (engem, Pali).

Megkezdődik a nagy dilemma: Mi volna jó? Mi volna a legjobb döntés? Ha külön válunk, mi lesz a gyerekkel? Persze ezekre a kérdésekre úgyis majd csak az idő adja meg a választ. Mivel nálunk alapvetően már a gyerekneveléssel kapcsolatosan sem volt megegyezés, így folyamatosan ott lebeg az a kérdés is, hogy a jövőben hogyan fogom a gyereket nevelni az elveim szerint, ha még kevesebb időt tölthetek vele? Meg tudunk-e egyezni ezután a gyereket érintő kérdésekben, mikor ez együtt sem sikerült...? Hogyan lesz a gyerek elhelyezése? Mi van a gyerektartással? stb..

Ugye ismerős kérdések?! Nos, a blog azért készül, hogy megosszam tapasztalataimat és a velem történteket mindazokkal, akik hasonló helyzetben vannak. Nem biztos, hogy ez az út lesz járható. Sok szakemberrel beszéltem és mindenki mást mondott, de mindenkitől kaptam új információkat a témában. Azt gondolom, hogy be kell szerezni a lehető legtöbb infót és tájékozottnak kell lenni, hogy ne tudjanak könnyen lesöpörni néhány paragrafusra való hivatkozással. És persze rengeteg kitartásra és lelki erőre lesz szükség, mert a mostani helyzet azt mutatja, hogy hosszú és rögös út áll előttünk...

Mivel egy folyamatban lévő ügyről van szó, ezért lesz olyan momentum, amit nem azonnal fogok közzétenni, hiszen nem akarok adut adni gyermekem anyjának kezébe (bár kötve hiszem, hogy olvasná a blogot, de ki tudja...) Előbb-utóbb eljutnak hozzá is az infók, ahogyan a Facebook bejegyzéseim is megtalálták lassan. :)

Szeretném hangsúlyozni, hogy ténykedésem és a blog nem az anya ellen irányul. De nem feltétlen értek egyet azzal a régóta berögződött tévhittel, hogy "a gyereknek az anyjánál a helye". Nem vagyok önző és azt is tudom, hogy jöhet akárhány új "pótanyu", a gyermek életében anyuka akkor is csak egy lesz.