Élményfürdős hétvége

Miután tegnap elhoztam az oviból Danit, az autóban szóba hozta a farsangi bálon történteket.Kicsit meglepődtem azon, amit mondott, mert arra számítottam, hogy Zsanett teletömte a fejét megint... Közölte, hogy az anyja szidta és megtépte Enikőt és hogy ez mennyire nem volt szép anyától és nagyon sajnálja, hogy nem ugrott oda az anyjához és nem állította le. Tehát Dani is egyértelműen hallotta/látta a történéseket és fel is fogta azt! Mondja valaki, hogy 4,5 évesen a gyerekek nem fogják fel, hogy mi van! Lehet, hogy az ok-okozati összefüggéseket nem érti teljesen vagy mélységébe nem látnak bele, de a tényeket nagyon is tudják!

Aztán végül nem is haza mentünk, mert ki kellett fizetnem az utánfutót. És ha már ott voltunk, benéztünk a szomszédos játszótérre is. Dani hintázott, mászófalazott, majd elindultunk haza. Otthon még színezőztünk, kártyáztunk, angolt tanultunk és állatos könyvet néztünk... Aztán elvittük a kutyákat sétálni, aminek Dani nagyon örült, mert imádja őket! Mivel még felénk elég jól megmaradt a hó, így elvittük a szánkót is. Jó nagyot sétáltunk, rengeteget csúsztunk a szánkóval. Dani segített begyújtani a kazánba (igazi kis tűzmester), utána vacsi, fürdés és mese Enikőtől, majd apától... Nem kellett Danit túl sokáig altatni. :) Hosszú, de tartalmas délutánunk volt, kellően elfáradtunk mi is, de még feladat várt ránk: a délelőtt átszállított bútorokat össze kellett állítani és a helyükre tenni. (Végre eljött ennek is az ideje. Már elég rossz érzés volt "dobozokban élni".) Még rengeteg munka van a házzal, de -még ha lassan is- haladunk.

Éjszaka a kutyusok miatt többször is fel kellett kelnünk, reggel meg csörgött az ébresztő, mert Daninak megígértük még a múltkor, hogy elvisszük úszni, csak beteg volt, így akkor nem jött össze. Reggel a csendben arra lettem figyelmes, hogy valaki halkan beszél... Dani volt az. Az ágyán ült, kezében a Thomas-os mesekönyv és mesét mondott a Garfieldjének.. :) Cuki pofa, ilyenkor (is) úgy imádom!

Az élményfürdőben nagyon jól érezte magát, a csúszdától ki se lehetett szinte robbantani. Felváltva, hol velem, hol Enikővel akart csúszni. Igazi kis vízi béka! :) Medencéről medencére járkáltunk, a kicsitől a nagyig.

Amikor indulnunk kellett, nagyon szomorkodott. Az ölemben ülve kicsit duzzogott, de megértette, hogy menni kell. Gyorsan átöltöztünk, hajszárítás és indulás... A kocsiban egy nagyot szunyókált Enikővel. Hazaértünk, gyors átöltözés, kutyus etetés. Dani még megette a rántott húst, aztán start.

Zsanettnek dobtam SMS-t, hogy hamarosan indulunk. Aztán útközben hívtam, hogy hova vigyem Danit, de kinyomta a telefont. Mert ugye ott az önkormányzati bérlakásuk, de valamiért Zsanett anyjánál laknak. Oda mentünk végül. Dani mostanában mindig ellenséges lesz és duzzog, mikor mondom, hogy indulunk vissza anyához. Ja, visszakapta a kismackót, amit még a múltkor felejtett a kocsiban. Csak, mert az anyja már ezt is szóvá tette, hogy én direkt nem adom neki vissza... Aztán átadtam Danit az anyjának, aki annyit mondott, hogy szeretne velem normálisan beszélni. Mondom rendben, de ne itt a gyerek feje fölött. Erre csak belekezdett, hogy ezt az óvodás dolgot és az internetes dolgot nem kéne erőltetnem... De most miért? Vagy tán fáj az igazság?