Igen! Van folytatás! 2011.02.03-án, pénteken -egy nappal a farsangi események után- bementem Daniért az óvodába. Csak úgy. Bejelentés nélkül. Hiszen megtehetem, az apja vagyok. És annak esélye, hogy a történtek után az anyuka szó nélkül elengedi hozzánk Danit, elég kicsiny volt.
Szóval 11:55-kor bementem az oviba. Mivel épp váltás volt a délelőttös-délutános óvónőknél, így mindenki bent volt. A gyerekek ebédeltek. Eta néni jött ki a termükből és mikor meglátott, látszott rajta, hogy sík ideg, majd berohant a vezető óvónő irodájába és a behajtott ajtó mögül kiszűrődött néhány mondatfoszlány: "...ennek a szemétnek még van képe ide jönni!?" Őőőőőőő.....miért is vagyok én szemét? Mert nem mondok le a gyerekemről és a vele töltött időről? És amúgy is, mi jogon beszél rólam így egy "példamutató" és "pártatlan" óvónő? No, de mindegy... kezdem megszokni, hogy én vagyok a nemnormális, mert nem szarok a gyerekem fejére.
Aztán mikor jött visszafelé, jeleztem neki, hogy jöttem Daniért és elviszem. Erre ő közölte, hogy márpedig azt nem lehet, ő ugyan nem adja oda! Miért is nem? Megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy ezt nem teheti meg? De ő nem engedett a dologból és elkezdte mondani a magáét, hogy én (?) milyen vagyok és ennyi gyerek és szülő előtt verekedek (???) és az Alíz (aki mellesleg az egyik barátom felesége) kezén is mekkora lila folt van, amit én csináltam. Hozzá teszem, hogy Alíz még csak a közelemben sem volt akkor, mellesleg, ahogyan már a korábbi postban is megírtam, én Zsanett és Enikő közé ugrottam be, őket választottam szét, akkor hogyan is keletkezhetett általam lila folt egy olyan személy kezén, aki tőlem méterekre volt? Bizonyára úgy, hogy földön kívüli vagyok és a karom több méterre is megnyúlik... :) No, de félre téve a tréfát, a lényeg, hogy még az egész dolgot az én nyakamba akarták varrni és ők a szülőktől tudják, hogy így volt. Mert közben már az óvódavezető is ott termett és mondta rám az igét... Mondom én meg ott voltam és pontosan hallottam, láttam, hogy mi történt. Erre jöttek azzal, hogy panaszt fognak ellenünk tenni. (Hol is? Megmondják anyukámnak vagy mi?) és és és ez már bűncselekmény! Akkor én most egy rettegett bűnöző lennék? Vagy egy egész bűnbanda vagyunk Enikővel? Na ne viccelődjünk már kérem szépen...
Miután nem akarták a gyerekem odaadni, megkérdeztem, hogy hívhatom-e a rendőrséget és a gyámügyeseket? Merthogy nincsenek tisztában a paragrafusokkal, az tutti! (Csak annak írom, aki az előzményeket esetleg még nem olvasta: a gyerekelhelyezési per folyamatban van, nincs ideiglenes elhelyezés, így mindkét szülőnek azonos joga van a gyerekhez.) Erre még mérgesebbek lettek, Eta elviharzott, közben én elkezdtem volna mondani neki, hogy én egy nagyon normális nőnek ismertem meg, és pont tőle nem vártam ezeket, de nem várta meg...(A költözés előtt sokat beszélgettem vele a kialakult helyzetről. Ennyit erről.)
Aztán az óvodavezetővel bevonultunk az irodájába, ahol nyugodtabb körülmények közt tudtunk beszélgetni. Kiselőadásban ecsetelte, hogy ez milyen felelőtlen dolog, és ő felelt a rendezvényért, stb... Mondtam, hogy értem, amit mond és tudom, hogy övé a felelősség, de gyermekem anyjának észt nem adhatok. Majd miután többször is hangoztatta, hogy amíg nem lesz döntés ő fogja magához venni az én gyerekemet és a gyámügytől kirendeltet hozzá gondnokot, megkérdeztem, hogy aztán már milyen alapon is? Meg hogy csak az anyjának adhatja oda a gyereket, mert az hozta be ide és mi lesz, ha jön érte abban a tudatban, hogy a gyereke jó helyen van és nem találja itt. Nagyon egyszerű: azt kell mondani, ami az igazság: az apja jött ma érte. Nem gondolom, hogy az óvónőnek lenne a dolga/joga eldönteni, hogy melyik szülőnek adhatja ki a gyereket jelen helyzetben.
Jahh, a legszebb része az volt, hogy jött nekem azzal, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye! Ezt a mondatot a pokolba kívánom! És a gyerek apja? Az csak azért van, hogy összehozza, aztán már nem is kell a gyereknek? Vagy mi??? Az anyjának igen, hiszen potenciális pénzforrás, ugye... Na, ezek után elmeséltem 1-2 pillanatot az elmúlt időszakból... Ebből meg az sült ki részéről, hogy kicsit gondolkodjak el, hogy miért lépett félre az anyuka? Mi van? Mindig csak én gondolkodjak? És ha nem csak én gondolkodnék?
Aztán megúntam a dolgot, meg aztán ezt az időt is Danitól veszik el... Mondtam, hogy márpedig én a gyermekem mindenképp el akarom most vinni, mi tévők legyünk. Láttam egy tanácstalan arcot. Majd feldobta, hogy ha ott előtte felhívom a gyerek anyját, és közlöm vele ezt a tényt, akkor rendben. Mondom, ezen ne múljon (ha így hívom fel, talán az anyuka sem fog hisztizni), kihangosítva felhívtam Dani anyját. Azt mondta, hogy nem vihetem el, csak szombaton, mert egy nappal előtte be kell jelentenem neki, ha el akarom vinni a gyereket. Ő ott ül az ügyvédjénél (már az is van?) és ez így van. Mi van??? Erre higgadtan közöltem vele, hogy nem az a kérdés, elvihetem-e. Elviszem, csak szólok, hogy ne érje meglepetésként. És mindketten tudjuk, hogy amit mond, az nem igaz, nem kell a hiszti, meg a félre beszélés. Aztán kérte az óvódavezető, hogy beszélhetne-e vele ő is. Mondom: természetesen! Megkérdezte tőle, hogy erről van-e valami papírja, mert ha nincs akkor ő oda kell, hogy adja a gyereket (ezen meg én lepődtem meg :) ). Aztán Zsanett nagy nehezen belement, hiszen rájött, hogy nem tehet mást. Ha én hívtam volna fel reggel ugyanezért, biztos vagyok benne, hogy simán elhajt... De könyörgöm, miért kell szerencsétlen Danit szívatni?
Aztán végül együtt mentünk a vezetővel a csoportba Daniért. Eta néni részéről volt ám nagy áll leesés, mikor ki kellett adnia! :D Hát kérem, ilyen az élet! Eta néni bizonyára nem szeret, ennek hangot is adott, de nem foglalkozom vele, nem kell, hogy szeressen, nem is ezért mentem. :)
