A blogot kronológiai sorrendben szerettem volna megírni, először az előzmények, majd egészen napjainkig. Utána pedig napi eseményekkel frisítve. Mégis felborítom ezt, mert azt gondolom, ezt most ki kell írnom magamból.
Eljött a farsangi bálok, a mulatás és a jókedv ideje. A helyi műv.házba szervezték meg Daniék farsangi bálját. Ma reggel izgatottan indultunk útnak párommal (Enikő). Valamivel 9 előtt értünk a művházba, ahol akkor még csak egy pár várakozott két gyermekükkel. Váltottunk néhány szót, aztán lassan elkezdtek érkezni az ovisok és a vendégek.
Mi a terem végében foglaltuk el székeinket. Kb. negyed tízkor belépett az előtérbe Dani az anyjával. Mikor az anyja észrevett minket, lefagyott mint a windows. :) Jöttek befelé és a gyereket próbálta úgy hozni, hogy ne vegyen észre minket. Vicces. Azt gondolta, hogy Dani vak? Előbb-utóbb úgyis meglátott volna. A terem elejébe mentek, ott foglaltak széket. Én odamentem hozzájuk, hogy köszönjek és segítettem Daninak a beöltözésben. Zsanett már ekkor nagyon idegesen viselkedett, nem nagyon beszélgetett velem se. A szemein a vakolat elcsúszott :D A műsor alatt Dani többször is odajött páromhoz, hiszen nagyon jóban vannak. Zsanettnek bizonyára ez is csípte a szemét. A műsor nagyon jó volt, Dani nagyon élvezte. Aztán a műsor végén újra öltözködés... Ekkor Zsanett közölte velem (természetesen a gyerek előtt), hogy "Rád már nincs szükség, elmehetsz!" Erre én mondtam neki, hogy "Lehet, hogy neked nincs, de én a fiam miatt jöttem és neki szüksége van rám!" Mivel erre nem tudott mit mondani, elkezdte a hisztijét párom felé folytatni. A körülöttünk ülő szülők is felfigyeltek erre. Ment a szóváltás, párom nagyon higgadtan kezelte a dolgot:
Zsanett: "-Egy perced van, hogy kitakarodj innen te hülye ribanc, mert különben kirángatlak innen! Az ügyvédem elintéz téged!"
Enikő: "-Hogy jössz te ahhoz, hogy dirigálj nekem? A műsor nem rólad szól, hanem a gyerekről! Azért vagyunk itt, hogy a gyerek jól érezze magát!"
Majd Daninak még annyit jegyzett meg, hogy „Anya egy kicsit mérges, de ne is foglalkozz vele, nem neked szól!” és közben megsimogatta a gyerek arcát. Ekkor Zsanett kilépett mellőlem és nekirontott páromnak. Elkezdte tépni Enikő haját mindenki szeme láttára, mire én közéjük ugrottam, és mondtam, hogy „Elég legyen, nem kell a cirkusz!” Majd kapkodva elrángatta a gyereket, akitől alig sikerült elbúcsúznom.
Miután elrohant, az óvónők odajöttek hozzánk és kértek, hogy ne itt intézzük ezeket a dolgokat, hanem otthon beszéljük meg. Ez is vicces. Két okból is:
1. mert ha meg lehetne beszélni, már rég nem itt tartanánk,
2. nem mi kezdeményeztük a civakodást és a verekedést sem. No comment.
Szegény gyerek értetlenül állt a dolgok előtt, de majd anyuka otthon kellően teletömi a fejét megint, hogy Enikő gonosz és Enikő el akarja venni anyától őt... mert ugye a környezetében ezt a sztorit adja be mindenkinek. (Megjegyzem: nyilván a normális ember előbb szül és nevel saját gyereket, mint másét perelje el.. nem?)
Hát nem is tudom, mit mondjak. Számomra ez ismét egy szegénységi bizonyítvány volt. Az anyukáé.
Mulatás, jókedv, Mónika show...
