Pénteken hívott Zsanett, hogy szombaton délután be kell mennie túlórázni, így a tervezett programjuk elmarad. Eredetileg úgy beszéltük meg, hogy Dani szombat reggel eljön velünk kutyasuliba, majd utána visszaviszem és ha végeztek, újra eljön és marad vasárnap estig. Így most szombat reggeltől vasárnap kora délutánig maradt.
Szombaton reggel, mikor mentem érte, ismét érdekesen volt Dani felöltöztetve.. Én meg ismét szóvá tettem, hogy miért bokáig érő nadrágban és bokazokniban adja oda a gyereket? A válasz: már 10 fok van, nincs hideg! Nagyszerű. A gyerek folyamatosan beteg, miért nem lehet normálisan felöltöztetni? Értem én, hogy csak az autóig, meg vissza, de akkor is.. Mi akárhányszor jön (bármilyen macerás is rengetegszer átöltöztetni), mindig eltesszük az anyja által ráadott (ehh, 1,5 évesre való, meg 92-es méretű) ruhákat (a gyerek 4,5 éves és 98-104-es ruhákat hord) és az általunk vásárolt ruhákban van, aztán amikor viszem vissza, akkor adjuk csak rá újra. Mondjuk tegnap kora délután már nem 10 fok volt, csak kettő..
Vasárnap délután/este még párszor felhívott Dani. Egyszer azért, mert amikor visszavittem, nem köszönt el és pótolni akarta, aztán meg azért, mert jó éjt akart kívánni. Közben Zsanett rászólt, hogy tegye le a telefont mostmár. Erre Dani: -Apával beszélek, nem tehetem! :) A kis huncut! :)
