Március 1-én délután egy érdekes e-mail érkezett Emiltől (húúú, ez még rímel is :) ) Szerinte elment az eszem, mert független pszichológiai szakvéleményt kértem róla (Zsanett tanúként idéztette). És hogy én nem fogom őt elpakolni az útból, mert nincs semmi valóságalapja annak, amit a bírósági beadványban írtam (többször volt öngyilkossági kísérlete), mert annak nyomának kéne lenni kórházakban és a rendőrségen (?) is. Egy baj van ezzel: legtöbb esetben el sem jutott a kórházig, ha meg igen, akkor "egyéb" balesetnek titulálta.. Bár mesélt nekem anno olyan esetről is, mikor kiugrott az irodája ablakából, de valami klímás szerelvényen fenn akadt, így zúzódásokkal megúszta, de ott is elosont a kórházból. Persze a nyomokat könnyű eltűntetni, hiszen egy jó plasztikai sebészt bármikor meg tud fizetni.
De volt olyan eset is, mikor én találtam rá az albiban és közölte, hogy minek jöttem haza. Állandóan a halálról beszélt, meg, hogy neki mennyivel jobb lenne úgy... Erre meg most azt írja, hogy én rágalmazom és ezért beperelhet!? Meg, hogy ilyen jól megy a kutyabiznisz, hogy vállalom a pénzbírságot? (Megjegyzem a kutya tenyészet Enikőé és nem szaporít, hanem tenyészt. Ha valaki nem ért hozzá, az meg ne beszéljen hülyeségeket!) Én mondom, túlságosan jóhiszemű voltam vele! Mindig próbáltam neki segíteni és ezt kapom? Hát, így utólag azt mondom, lehet, hogy tényleg jobb lett volna, ha nem engedem oda az albérletembe és nem segítek neki.
A blog miatt is fel van háborodva és követelőzik, hogy töröljem le róla... De miért is tenném? Ő is a sztori része és nem én akartam, hogy az legyen. Az Emil név sem tetszik neki... De ha tud jobbat, én szívesen átírom! :D Mellesleg meg rajtunk kívül úgysem tudja senki, kiről van szó, akkor meg minek a hiszti? Nem rontom az imidzsét. :D
